A gömb 3. részlet

Jobban vagy?  

Nem válaszoltam az SMS-re, csupán baktattam előre, kezemben a szürke gömbbel  Úgy éreztem, hogy hatalmas teher nehezedik a vállamra. Nem áltathattam magamat azzal, hogy ez-az fegyver igazából nem is öl, hiszen maga a kaszás adta nekem. Nem tudhattam be ezt az egészet egyszerű hallucinációnak, ahogy nem is dobhattam el a gömböt. Mert, ha eldobom, lehet, valaki megtalálja, felveszi, és meghal. Ezt pedig nem hagyhatom. Olyan jól el kell dugnom ezt a tárgyat, ahogy csak tudom.

Bárcsak ne lenne ilyen fásult az agyam! Teljesen leállt a működéssel. Hiába süt már melegen a nap, hiába látom a felhőket, és hiába láttam meg épp most a házunkat, még mindig félek.

Egy gyilkos fegyver van a kezemben és nem tudom, mit kezdjek vele. A kukába nem dobhatom. Igazából a legnagyobb biztonságban nálam van. Talán be kéne dobnom az óceánba.

Csakhogy nekünk nincs óceánunk.

Megérkeztem. Az ajtó gyorsan ki is nyílt és a kishúgom állt előttem. A szeme tágra nyílt, kék szemeivel döbbenten fürkészett, miközben kezdett megnyugodni. Sárga haja laposra volt fésülve, valószínűleg az idegesség miatt. Tehetetlenségében általában fésülködni szokott.

- Hol a szatyrod, Britney?

Lenéztem a kezeimre, de csak a gömb volt ott. Valószínűleg ott felejtettem a sütit és az összes többi dolgot, amit a boltban vásároltam.

- Én…

A szüleink is megjelentek és anya hirtelen felsikoltott.

- Mi az a kezedben?? Elég! Én elválok! – kiáltotta, és visszament a házba.

Vajon ő tudja, hogy mi ez a tárgy?

- Hol van a szatyrod, babám? – kérdezte apa. Nyeltem egy nagyot.

- Sajnálom – mondtam, nem felelve a kérdésre. – Öhm… bemehetnék?

Mit fogok tenni? Mit fogok tenni? A kérdések egyre csak kínzottak, és gyorsan utat törtem az emberek közt, majd a szobámba sétáltam. Az idegességtől még csak futni sem voltam képes.

A gömböt az éjjeliszekrényemre tettem és ledőltem az ágyba.

Ha bárki hozzá ér rajtad kívül az halállal lakol…