Narráció
- Szerinted el fognak boldogulni? – kérdezte Fairy, miközben Osue ölében ült. – Olyan jó végre szabadnak lenni! – mosolygott rá kedvesére. Az ő arcán is látszott a változás, ahogy Lisáén. Sokkal kedvesebb, lágyabb lett. Boldog, de sebezhető.
Az existen nem válaszolt csak szerelme nyakát csókolgatta lágyan.
- Nem válaszolsz?
- Ő olyan, mint te.
- Biztos?
- Nem hazudok neked – morogta válaszol és a tündérből lett tündelány mélyen elpirult. Most, hogy teljesen megtisztult a káros hatalomtól, a félénksége is visszatért.
- Akkor kifejtenéd ezt pontosabban? – kérte kedvesen mosolyogva és felállt a másik öléből, hogy kinézhessen az ablakon.
- Nem.
- Nem?
Osue felvonta a szemöldökét.
- Mikor lettél te ilyen bátor, te lány?
Fairy nem válaszolt csak becsukta a Vádér templom ablakát és a párjához ugrált. Lehajolt hozzá és csintalanul a szemébe nézett. Ajkai alig pár centire a férfi szájától, és olyan pajkosan mosolygott rá, mint még soha. A vámpír már előre élvezte az előadást.
- Csókolj meg! – parancsolta vidáman, ám mikor a másik teljesíteni akarta a „kérést” hátrébb ugrott. A kezét a szájához emelte. – Ó, nem! Te vagy az a borzalmas exvámpíristen!
A férfi dühösen felpattant a székből. Mégsem élvezte a műsort. Mintha megint visszatért volna a rég múltba, olyan éktelen haragra gerjedt. Mit mer szórakozni vele egy tündér?
Felnevetett. Hiszen már nem is tündér!
Elkapta a lány kezét, és gyengéden a mellkasára tette. Összeráncolta a szemöldökét.
- Ju-jul…
- Jasmine a nevem! Jasmine Fairy Folt! De te hívj csak Jasmine-nek.
- Jasmine Fairy…
Fairy ekkor kacagva megcsókolta Osue-t. Az arca kipirult és teljesen ellágyult a férfi előbbi alakításától, amit meg is próbált kimutatni.
A férfi felkapta a tündelányt és ledobta az ágyra, majd mint egy párduc, rámászott. A szemeiben vágy és szerelem csillogott.
- Kedves tündehölgy, leszel az én feleségem?
Jasmine, ha lehet ettől még jobban ellágyult. Annyira imádta ezt a vámpírt! Hálát érzett Elisabeth és Eduardo iránt, amiért segítettek nekik. Végre lesz idejük egymásra is. A sok év nélkülözés után.
- Mért, kihez mennék még feleségül?
- Válaszolj! – parancsolta Osue, miközben a szorítása erősödött egy kicsit. A tünde mind a két karját lefogta az ágyon.
- Te férfi vadállat! – nevetett a lány ismét elpirulva. – Hát persze, hogy hozzád megyek. És most engedj el!
- És hamarosan elkezdjük a királyi életünket.
Fairy felsikoltott. Tudta, mit jelent ez. Újabb felelősséget.
- Nee!
- m?
Jasmine ütögetni kezdte a férfi mellkasát, miközben ismét felkiáltott.
- Te gonosz!
A vámpírkirály azonban egy csókkal elhallgattatta kedvesét.
- Mmm...
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése